A jégkorong az egyik legtöbb ütközéssel járó sportág. A játékosok nagy sebességgel ütköznek egymással a korongért vívott párharcok során, ennek kiegyenlítéséhez pedig hihetetlen testi erőre van szükség. A jég bizonytalan, csúszós felületén ilyen erejű ütközések után állva maradni nagyon nagy teljesítmény, és nagy energiafelhasználással jár – az AJT ezen tud segíteni.
A jégkorongban fellelhető párharcok elsődleges célja a pozícióharc, legtöbbször extrém erejű ütközéssel. A játékosok vállal ütköznek, hogy kibillentsék a másikat az egyensúlyából és előnyös pozícióba kerüljenek a korongért vívott harcban.
A már birtokolt korong esetében is ugyanígy, legtöbbször pozícióharc céljából történik ütközés. Itt nagyon fontos, hogy a játékost ne lehessen kibillenteni, hisz akkor elvesztené a korongot, és az ellenfél támadhatna.
Fontos megemlíteni, hogy a jégkorong gyakorlatilag rövid sprintek gyors egymásutánja, tehát nagyon nagy energiákat igénylő, rendkívül nehéz sportág. Ebből adódóan nagy fontossággal bír, hogy felesleges erőközlés esetén magára a sportágra marad kevesebb energia, ami mondjuk egy, a korongért vívott sprint elvesztésénél jelentkezhet – például utolsó percben, üres kapunál. Fontos tehát, hogy a játékosok nemcsak, hogy megtartsák pozíciójukat az ütközések után, de ezt csak az ahhoz feltétlenül szükséges energia elhasználásával tegyék.
A prevenció – a rendkívül sok ütközés miatt – a jégkorongban is elsődleges szerepű. Fontos, hogy a játékosok megfelelő törzserővel rendelkezzenek és reflexszerűen tudjanak jól reagálni a hirtelen érkező erőhatásokra. Fontos még a prevenciónál kiemelni a palánkot, ami egy jellegzetes sajátossága a jégkorongnak. Gyakran megesik, hogy a játékosok a palánkkal ütköznek egy-egy párharc következményeképpen – ezeket a helyzeteket is sérülés nélkül kell megúszni, amihez jól felépített prevenciós izomzatra és megfelelő eséstechnikák ismeretére van szükség.